Óvoda

Kedves Judit!
Anna lányunk 13 éves, túl vagyunk az óvodán. Ő 5 éves korától járt, és csak fél napra (mi így neveljük gyerkőceinket, hárman vannak, ketten egészségesek, de mindhárman hasonlóan végezték óvodai tanulmányaikat).
A 3 éves életkor nehéz érzelmileg, ezt biztosan elmondták az óvónők, minden kisgyereknek.
Nálunk nem okozott problémát a reggeli inhalálás után óvodába menni, szerintem a gyakorlati kivitelezést hamar ki tudjátok majd alakítani. Kreont tartottunk bent az oviban, ezt étkezésekkor az óvónők odaadták neki, a többi gyógyszert itthon kapta.
Nálunk is nagyon toleránsak voltak az óvónők. Ha rajtatok látják, hogy elfogadtátok gyermeketek betegségét és természetesen kezelitek, nem fognak félni ők sem. Őszintén el kell nekik mondani mindent, én célravezetőbbnek tartom ezt az utat, mintha csak a füzetet olvassák, mert személyessé, és részükről könnyebben elfogadhatóbbá válik, ha beszéltek is róla.
A gyerekekkel nem lesz semmi gond, ők nagyon befogadók. Majd megkérdezik, "jé, mit eszik Máté?" vagy "miért köhög annyit?", ilyenkor egyszerűen meg kell nekik mondani (ehhez az óvónők nagyon jól értenek - általában), hogy "tudod, van egy köhögős betegsége, amihez még gyógyszert is kell ennie". Volt, hogy Anna társai figyelmeztették az óvónőt, hogy el ne felejtse Anna Kreonját. Ne féljetek tőle, a mai világban a tömérdek asztmás, ilyen-olyan allergiás, érzékeny meg mindenféle nyűggel küszködő gyerek (és szülő...) mellet, akik mind ott vannak az oviban, adott esetben külön főznek nekik, egy cf-es messze nem okoz annyi gondot.
A szülőknek nem hirdettük ki, de akivel többet találkoztam vagy beszélgettem, elmeséltem nagy vonalakban, főleg amiatt, mert a köhögés minden felnőttet érzékenyen érint, a saját gyermeke miatt (szülőin majd sokat hallod, hogy "kedves anyukák, a lázas, taknyos vagy köhögő gyereket tessék otthon tartani!"). Az hosszabb idő, mire megszokják, hogy Máté többnyire nem azért köhög, mert fertőző beteg, mint a többiek, hanem mert létszükséglet. Nagyon sokszor el kell mondani, türelmesen, az óvónőnek is meg a szülőknek is, ha a téma előkerül, mert más olvasni vagy beszélni róla, és más élőben tapasztalni. Előbb-utóbb megtanulják, és nem fog senki piszkálni, hogy miért viszed be a köhögős gyereket.
Ez az integráció ill. a "másság elfogadása" a gyakorlatban. Ha ezt vállaljátok, nem lesz gond az iskolában sem, mert Máté tapasztalja, hogy nem kell szégyellnie, hogy beteg, ugyanolyan értékű, mint bárki más. Ott alvós osztálykirándulásra fog tudni járni, mert ott is lehet inhalálni (ahogy Anna is teszi), és minden mást tehet, ami életkorában adódó lehetőség.
Többet ér, mint akárhány fórum vagy kampány együttvéve, ami a betegségről szól. Annak is megvan a helye és a célja, de a személyes beilleszkedést nem helyettesíti.

Ezek jutottak eszembe, ami saját tapasztalatunk, remélem segítség nektek! Gondolunk rátok, jó kezdést!

Szabó Zsófia