Étvágytalanság, mesterséges táplálás, gyógytápszerek.

2006.03.26 - 23:00 - Dr. Holics Klára

A két nap múlva folytatódó beszélgetést Dorka kérdése indította el: - Most már megértettem, hogy miért van szüksége a Cf-eseknek a szokásosnál több energiára, kalóriára, vagyis tápláló ennivalókra, de mit csináljunk akkor, ha az étvágyunk nem elég jó, ha nem bírunk annyit enni, mint amennyit javasolnak nekünk? Lehet ezen is valahogy segíteni?

- A válasz nem igazán egyszerű. Hallottátok, hogy az emésztőrendszerben milyen elváltozások okozhatnak panaszokat ill. étvágytalanságot. Előszöris tehát nagyon alaposan el kell mondanotok az általatok észlelt tüneteket, panaszaitokat a gondozó orvosnak. Ennek alapján fogja ő kiválasztani, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégezni.
- Ha szükséges, akkor emelni kell az enzim-adagot. Ha a tüdőben lévő gyulladás az ok, akkor antibiotikumra van szükség. Ha a nyelőcsőbe való sav-visszafolyás bizonyosodik be, akkor a gyomorürülést elősegítő és sav megkötő gyógyszer a megoldás. Ha az epe nem ürül eléggé, akkor jön az Ursofalk. Egyszóval először meg kell próbálni az okot kideríteni, utána jön a táplálékok megválasztása.
- Persze az is előfordul, hogy semmilyen kézzelfogható okot nem lehet találni, ami megmagyarázná az étvágytalanságot. Az anyák ilyenkor is az orvostól várják a megoldást, pedig bizony- bizony az is megesik, hogy a hiba éppen a család túlzott aggodalmából, vagy hibás szokásaiból ered! Ha szemük fénye egyszer nem eszi meg az elkészített ennivalót - mert mondjuk éppen nem a fogára való - máris szalad az anya, vagy a nagymama, hogy újabb étellel próbálkozzék. Persze, hogy sokszor a finomabb ízű, de esetleg nem olyan értékes táplálék jobban esik a nyafogó kópénak, mint mondjuk egy fontos főzelék. És miután azt bekebelezte az anya is megnyugszik, hogy “legalább ezt megette!” Igen ám, de tegyétek a kezeteket a szívetekre, ha rájöttök, hogy csak egy kis fintorgásra van szükség, hogy valami finomabb falat érkezzék, akkor hamarosan leszoktok az igazán szükséges ennivaló félékről. A hús és főzelék helyetti édes tészták, sütemények, az étkezések között számolatlanul rágcsált Ropi, keksz, a feleslegesen édes üdítők, a káros Cola, nem beszélve a sok cukorka és csokoládéról – mind-mind eljuttatnak oda benneteket, hogy az étkezési időben feltálalt ételektől étvágytalanul forduljatok el.

- A mukoviscidózis, ha a kezeléseket valóban betartja valaki, önmagában nem jár étvágytalansággal. Annak mindig valami másban, esetleg csak a helytelen étkezési szokásokban vagy egy jó szándékú, de rossz eredményhez vezető túlzott kényeztetésben kell keresni az okát!

- Amennyiben azonban az orvosi vizsgálat azt bizonyítja, hogy az étel elutasítása mögött mégis valamilyen kóros eltérés áll, vagy már a kialakult rossz szokásból eredően nem vagytok képesek megenni azt a mennyiséget, amivel elegendő energiát kapnátok a szervezetetek számára, akkor ki lehet egészíteni az étkezéseteket különböző gyógytápszerekkel.

- A gyógytápszerekről azt kell tudni, hogy azok vagy nem tartalmazzák azokat az alkotórészeket, amelyek valakinek a szervezetére károsak, így például: tejcukrot, tej-fehérjét, liszt-féleséget, vagy éppen nagyobb mennyiségben tartalmaznak olyan anyagokat, amelyekre fokozottabban van szüksége a szervezeteteknek: fehérje, jól emészthető zsírok, cukrok, stb.
- Ezekkel tehát el lehet érni, hogy kisebb mennyiség elfogyasztása mellett is elegendő kalóriát kapjatok. Persze az igazi cél az lenne, hogy az evésben igazi örömeteket leljétek, azt, annyit és olyan változatosan egyetek, mint a család többi tagja. Hogy mit és miből mennyit ajánlatos enni, azt keressétek ki a diétás füzetkéből.

Bence, aki bizony elég sokféle diétás próbálkozáson ment már keresztül, különös érdeklődéssel hallgatta Kata édesapjának magyarázatait. Visszaemlékezett arra, hogy hányféle tápszert kapott már életében, míg végül megtalálták panaszainak okát és boldog megelégedettséggel nyugtázta, hogy neki már nincs szüksége a diétázásra és azóta szinte versenyt esznek bátyjával, édesanyja legnagyobb örömére. De most, látva Dorka soványságát és fizikai gyengeségét, úgy gondolta, hogy tovább érdeklődik a táplálkozás témában, mert biztos volt benne, hogy a kislány restellne saját maga érdekében kérdezni.

- És tessék mondani, mit lehet akkor tenni, ha az ember már egy kicsit elhanyagolta a saját kezelését, ha nem figyelt kellőképp a jó táplálkozásra és a hosszú idejű étvágytalanság miatt sokkal soványabb, mint amilyennek lennie kellene?

Az apa azonnal megértette és magában nagy elismeréssel nyugtázta, hogy ezt a kérdést Bence nem a saját érdekében tette fel. Maga is már napok óta gondolkozott azon, hogyan tudna tapintatosan beszélni Dorka fizikai gyengeségéről, erősen szembetűnő soványságáról. Most Bence átsegítette ezen a nehéz helyzeten. És ez a kérdésfelvetés arra a felismerésre is rádöbbentette, hogy ebben a három gyerekben, már néhány együttlét és beszélgetés alatt egy az átlagnál is szorosabb barátság alakult ki. Nem ez az első gesztus, ami azt mutatja, hogy máris felelősséget éreznek egymás iránt és fontosnak tartják, hogy ne csak önmaguk számára szerezzék meg az ismereteket, hanem arra is figyelnek, hogy mire van szüksége a másiknak! Lám a közös sors, az egymás féltése és a másikon való segíteni akarás milyen mély érzéseket tud teremteni!

- Aki valamilyen oknál fogva “elszokott” a jó evéstől, azt szépen fokozatosan vissza kell vezetni a “dúsan terített asztalhoz”. Ezt persze csak lépésről-lépésre lehet. Először pontosítani kell az életkorához és a jelenlegi súlya fenntartásához szükséges kalória mennyiséget, azután össze kell állítani, az ezt biztosító étrendet. Természetesen olyan ételféleségekkel kell kezdeni, amit nem utasít el a rosszul evő gyerek.
- Ilyenkor nyújthatnak nagy segítséget a gyógytápszerek. Ezek általában kis mennyiségben nagy kalóriát tartalmazó étel-pótlók. Hogy melyiket válasszuk, azt megint csak a “Táplálkozz okosan” című füzetből tudhatjátok meg.

- Amennyiben néhány héten belül ezzel a módszerrel sem sikerül javítani az étvágyon ill. az evésen és a gyenge fizikai állapot is marad, akkor meg kell barátkozni a “mesterséges úton” történő táplálás fogalmával. Ez első hallásra biztosan ijesztően hangzik, de ha a fontosságát megismeri valaki, akkor előbb-utóbb el is fogadja. Kétféle módon történhet a tápláléknak mesterséges úton való bejuttatása: az egyik az orron át a gyomorba bevezetett, naponta cserélendő vékony szondán át, a másik, pedig pici műtéttel a hasfalon keresztül behelyezett és tartósan ott maradó szonda segítségével. Ezt az eljárást az orvosok PEG néven említik, a latin szavak rövidítéséből. Nem olyan elviselhetetlen ez a beavatkozás, mint ahogyan azt a gyerekek általában gondolják. Ha pedig mérlegre tesszük, hogy mi a jobb: vállalni egy kis kellemetlenséget és megerősödni, vagy pedig eljutni a fokozatos teljes testi leromláshoz, akkor egyértelmű, hogy az értelmes ember mit határoz. Ha a nem-evés és az ebből fakadó szervezet leromlás hosszú időn keresztül fennáll, akkor nincs megfelelő ellenálló képesség, nincs erő a gyulladások legyőzéséhez, nincs energia a tüdő megvédésére! A gyógyszerek erre önmagukban nem elegendőek!”

A súlyos szavakat mély csönd követte, mint mindig, amikor nagyon fontos és megszívlelendő dolgokról volt szó. Érthető, hiszen mindnyájan tudták, hogy az előbb elmondottakat most Dorkának szánták. Ő is pontosan tudta, ezért is sóhajtott fel könnyekkel a szemében és szólalt meg alig hallhatóan: “ Már percek óta tudom, hogy amit most el tetszett mondani az egyedül nekem szólt. Bizony évek óta egyre romlott az étvágyam, a súlyom is csak állt, állt, sőt a tüdőgyulladásaim alatt mindig lement egy-két kiló. Eleinte nem is bántam, mert néhány osztálytársam mindig azt panaszolta, hogy képtelen fogyni, pedig mennyire szeretne, én pedig buta fejjel még büszke is voltam magamra, hogy lám nekem nem kell erőlködnöm! Aztán persze éreztem, hogy ami sok az sok, a kilók fogytak, egy idő után már nem tudtam olyan szűk nadrágot magamra venni, hogy ne lötyögjön rajtam, a karom meg mint egy vékony faág bújt elő a póló ujjából. Az utóbbi időben kértem is a felmentésem testnevelés alól, hogy ne nevessenek ki a fiúk, amikor tornaruhára vetkőzöm. Sokszor mit nem adtam volna, ha van valaki, aki meg tudja ezt változtatni! Anyuéknak nem mondtam, mert ők biztosan azonnal a fejemre olvasták volna, hogy “na látod, hányszor mondtuk, hogy menj el a muko-rendelésre, de neked hiába beszél az ember!” - , a barátaim meg elmaradtak, mert mindig azt mondtam, hogy nem érek rá, mert féltem, hogy amikor velük vagyok rámtör a köhögés és akkor mit mondok.

- De most itt, olyan jó, hogy mindent nyíltan elmondhatok, hogy nem kell szégyenkeznem, még akkor sem, ha olyan sok hibát követtem is el. És végre megtudtam azt is pontosan, hogy mi is a betegségem, megértettem, hogy mit miért kellett volna csinálnom és most már belátom azt is, hogy milyen ostoba voltam, hogy mint a strucc, homokba dugtam a fejem! Nagyon szeretném jóvátenni azt, amit elmulasztottam, ezért most azt is megígérem, hogy elmegyek édesanyámmal a rendelésre és kérem, hogy állítsák be azt a táplálási formát, amit jónak látnak. Szeretnék megerősödni, szeretnék újra nagyokat sétálni, kirándulni, szeretnék jól levegőt kapni és szeretnék szégyenkezés nélkül a barátokkal együtt lenni. Ha kell, hát jöjjön a szonda, most már tudom, hogy ezekhez a célokhoz csak ennek a segítségével tudok eljutni.

Dorkából, mintha csak egy elzárt kutat nyitottak volna meg, úgy törtek elő a régóta visszafojtott gondolatok, az önvád és a megkönnyebbülés szavai. Senki nem szólt közbe, hagyták, hadd oldódjon végleg fel a mindig benne lappangó feszültség. Csak Kata ölelte át kedvesen a vállát és halkan ennyit suttogott: “én mindenben melletted leszek és segíteni foglak!”

Aznap már nem folytatták tovább a beszélgetést, mert a következő pillanatban Dani szaladt be ujjongva a szobába, hogy “esik a hó!” A három gyerek odaszaladt az ablakhoz és boldog kiáltásokkal üdvözölték a régen várt eseményt. Most már semmi sem tudta volna visszatartani őket, hogy ne azonnal fussanak le személyesen üdvözölni az idei első hópelyheket.